Az alkimista művészete tehát abban áll, hogy működésbe hozzon egy folyamatot, amely bölcsek kövévé alakítja át az elsődleges anyagot. Az alkimista eszközök; olvasztókemencék, tégelyek, lombikok egyszerre erotikus formájúak és kozmikus jelképek. Így a homokóra formájú retorta a világhegyet jelképezte. A műveletek ezek száma szerzőről szerzőre változik.
Az alkimisták között feltűnően sok az orvos tevékenykedett. Ez nem csak hazai jelenség; így volt külföldön is, többek között ilyen alkimista orvos volt, Paracelsus.

Ennek megvan a maga magyarázata. A bölcsek köve nemcsak aranycsinálásra jó; csodagyógyszer, amellyel minden betegség gyógyítható. A közönséges gyógyfüvek vélekedett Paracelsus, nem sokat használnak. Az orvosság hatásának titka kifinomult összetételében rejlik. Paracelsus azt tanította, hogy maga az emberi test is alkimista. Átalakítja táplálékot, miközben felhasználja számára hasznos összetevőit, és kiválasztja többit. Paracelsus evvel a gondolatával ismét előbbre járt koránál. Az alkímiából azt az alapelvet is átvette, hogy a mérgek lehetnek kedvező hatásúak. Kijelentette, hogy a méreg viszonylagos fogalom.