A templomos rend alap�t�i

A templomos lovagrend a Szent S�r kanonokjainak rendj�hez kapcsol�dva, nyolc francia lovag �ltal 1118-ban vagy 1119-ben alak�tott k�z�ss�gb�l fejl�d�tt ki. A burgundiai Hugues de Payens vezet�s�vel el�sz�r �k v�llalt�k a jeruzs�lemi p�tri�rka el�tt tett h�rmas szerzetesi fogadalom mellett a zar�ndokok �s a Szentf�ld  v�delm�nek feladat�t. II. Balduin jeruzs�lemi kir�ly, aki felkarolta a kezdem�nyez�st, palot�j�ban sz�ll�solta el �ket, azon a helyen, ahol Salamon temploma �llt: inn�t ered elnevez�s�k is. Robert de Craon volt, akinek nev�hez a rend t�nyleges megszervez�se f�z�dik. � eszk�z�lte ki II. Ince p�p�t�l 1139-ben a kereszt�nys�g v�delm�ben szerzett �rdemek�rt azokat a kiv�lts�gokat, amelyek a k�s�bbiekben a rend Eur�p�n bel�li elterjed�s�t is jelent�sen el�seg�tett�k: a lovagok mentes�ltek a p�sp�ki joghat�s�g, valamint a ciszterciekhez hasonl�an a tizedfizet�s al�l, jogot kaptak templomok �p�t�s�re �s az oda t�rt�n� temetkez�sre. Krisztus szeg�ny lovagjainak: Pauperes Commilitorum Christi nevezt�k magukat, ezzel is utalva kezdeti szeg�nys�g�kre �s elhivatotts�gukra. Az els� �vekben az �goston-regula szerint �l� rend 1128-ban a troyes-i zsinaton nyert p�pai meger�s�t�st, �s ugyanekkor szerkesztette meg az egyik alap�t� tag, Andr� de Montbard unoka�ccse, Clairvaux-i Szent Bern�t a v�gleges szab�lyzatukat is. A rendet eszerint a nemesi sz�rmaz�s�, kiz�r�lag harcol� lovagok, az istentiszteletet biztos�t� papok �s a minden egy�b feladatot ell�t� fegyvern�k�k alkott�k. A rend �l�n a "jeruzs�lemi templom mestere", a nagymester �llt, akit a korm�nyz�sban a rendi tan�cs, valamint az egyetemes k�ptalan t�mogatott.

A rend tagjai h�rom csoportra oszlottak.

A templomosok elitj�t a lovagtestv�rek alkott�k, a neh�zfegyverzet�, lovagi harcmodort folytat� harcosok. Bal v�llukon feh�r k�penyt hordtak v�r�s kereszttel, melynek visel�s�t a p�pa enged�lyezte. Feladatuk a zar�ndokok v�delme, illetve t�gabb �rtelemben a hitetlenek elleni k�zdelem volt. A katonai feladatok ell�t�s�n k�v�l �let�k a szerzetesek �letvitel�vel egyezett: k�z�s h�l�termekben aludtak, egy�tt �tkeztek naponta k�t alkalommal, a k�zbees� id�t pedig im�dkoz�ssal, zsolozsm�z�ssal vagy m�s teend�k elv�gz�s�vel (a fegyverforgat�s gyakorl�s�val, az �llatok ell�t�s�val, vagy �ppen �rs�g ad�s�val) t�lt�tt�k.

A lovagok�val megegyez�, sz�rk�sbarna-drapp ruh�zatot visel� fegyvern�k�k vagy fegyverhordoz�k (sergent) alkott�k a rend m�sodik, legn�pesebb csoportj�t. Sz�muk �ltal�ban nyolc-kilencszerese volt a lovagok�nak. Legf�bb feladatuk a lovagok szolg�lata volt, csat�ban pedig k�nny�lovas katonak�nt t�mogatt�k �ket.

A rend harmadik r�teg�be a papok vagy k�pl�nok tartoztak. A rend papjai �ltal�ban csak a jelent�sebb rendh�zakban �s els�sorban a Szentf�ld�n �ltek. Feladatuk a tagok lelki �let�nek gondoz�sa volt, �s egyed�l a nagymesternek illetve a p�p�nak tartoztak engedelmess�ggel.

A templomos rend �l�n a k�ptalan �ltal megv�lasztott Nagymester: magister vagy grand maitre �llt, aki a tisztet �lete v�g�ig t�lt�tte be. Kisebb jelent�s�g� �gyekben egymaga d�nt�tt, de a legfontosabb k�rd�sekben csak a k�ptalan beleegyez�s�vel hat�rozhatott. �ltal�nos helyettese a s�n�chal volt, aki h�bor� eset�n hasonl� jogokkal b�rt, mint a nagymester. A rend harmadik sz�m� embere, a hadi �gyek�rt felel�s marsall: mar�chal volt. A h�rom legfontosabb tiszts�g ut�n rangban a tartom�nyok - �ltal�ban egy-egy orsz�g alkotta provinci�k - vezet�i: preceptor vagy commandeur k�vetkeztek. A rendh�zak, konventek vezet�it szint�n �gy nevezt�k. A provinci�k illetve rendh�zak el�lj�r�inak hatalma �s jogk�re a nagymester�hez volt hasonl�, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy kisebb ter�letre terjedt ki. A legf�bb vezet�kb�l �s a szentf�ldi tartom�nyok el�lj�r�ib�l �llt a k�ptalan, amely tan�csaival seg�tette a nagymestert a rend ir�ny�t�s�ban. A templomosok �vente tartottak gener�lis k�ptalant, vagyis �ltal�nos rendi gy�l�st is, amelyen elvileg minden tartom�ny commandeur-j�nek r�szt kellett vennie. Ezen k�v�l az egyes tartom�nyok is tartottak �ves gy�l�seket.

A templomos rend a XIII. sz�zad m�sodik fel�ben �rte el fejl�d�se tet�pontj�t. Eur�pa szinte minden orsz�g�ban jelen voltak, gazdags�guk a kir�lyok�val vetekedett. Vagyonuk nemcsak jelent�s adom�nyokb�l, hanem banki-p�nz�gyi tranzakci�ikb�l is sz�rmazott. Kiv�lts�gaik r�v�n kiker�ltek mind a vil�gi, mind az egyh�zi hat�s�gok fel�gyelete al�l, egyed�l a mindenkori p�pa parancsolhatott nekik. Ak�rhol voltak is h�zaik, birtokaik szerte Eur�p�ban �s a K�zel-Keleten, mindenhol mintegy „�llam az �llamban” m�k�dtek.