A magyar népi hitvilág természetfeletti erejű személye, aki a természetfeletti lények rendelése következtében lett táltossá. Ez már születéskor megnyilvánult, mert jellel jött a világra. Ez a jel a fölösszámú csontban mutatkozott meg, mert a táltos foggal, ill. tíznél több ujjal született. Már gyermekkorban eltért viselkedése az átlagtól: igen sokáig szopott, kevés szavú, csendes magaviseletű, szótlan, zárkózott, félrevonuló, sőt néha búskomor volt, de korához mérten rendkívül erős. Jellemző tevékenysége a viaskodás: a táltosok kerekek, különböző színű lángok (kék és vörös), ellentétes színű csődörök (szürke és pej), leginkább pedig bikák (fekete, füstös és fehér szőke) alakjában viaskodtak. A viaskodás célja az időjárás eligazítása, jóra vagy rosszra fordítása. Előre tudták, hogy hol, mikor, milyen alakban és kivel kell megvívniuk. A táltos viaskodás előtt csak úgy egyszerűen elalszik, mély álomba kerül. Álmában szerez róla információt, hogy mikor, hol és miért kell viaskodnia. A táltosok mindig így találkoznak egymással.  Patológikus tünetek mutatkoznak rajta (emberkerülõ, nyugtalan stb.) Késõbb ezek a tünetek tovább fokozódnak, látomásai lesznek. Táltos mivoltukra jellemzõ: huzamos alvás, a pénz meglátása a földben; késõbb a regölés, éneklés. Bosszúból vihart tudnak kelteni; de ha megkapják a tejet, segítõkészek. Ha a jelölt és hozzátartozói végleg ellenszegülnek a táltos akaratának és nem engedik elvinni a gyermeket, akkor a táltosok a jelöltet megnyomorítják. Egyes feljegyzések szerint, ha a bábaasszonynak sikerül kihúzni a csecsemõ fogá, úgy a gyermek elveszti a "táltosságát".A magyar táltos viszont szabályosan menekül a társadalom elől, sőt a társadalom maga is kitaszítja. A táltosok a településektől távol éltek, vagyvándoroltak. A táltos általában jó indulatú és inkább segítő, mint büntető, tudását azonban nem saját akaratából szerzi meg, hanem kapja. Hiába szegül ellene az, aki ezt a sorsot kapta, nem menekülhet előle, így kell végig élnie életét.