A természet titkos erőinek fölhasználása az események befolyásolásának céljából. Ha ez a cél jó a módszert fehér mágiának nevezik, ha azért alkalmazzák, hogy ártsanak valakinek vagy elpusztítsák javait, fekete mágia névvel jelölik. Következőkben tárgyalt sötét hatalmak azok, akik a külső természettel függnek össze, és akik úgy a fizikai, mint a magasabb világokban működnek, akik az emberek közül fejlődtek, és akik végül azok közé jutnak, akiket fekete Mágusoknak neveznek. A sötét erők, amikben ők testesülnek meg, inkább a tömegekkel, mint az egyénekkel törődnek. Ahol már megkezdődött, ahol a rossz már kikezdett néposztályokat, vagy típusokat, ott elősegítik a rossz hullámot. A fekete mágus meg akarja őrizni elkülönülését, s ezt csak úgy teheti meg, hogyha ellenáll annak a fejlődésnek, mely oda törekszik, hogy a kauzális test kiterjesztő képes, áthatolható és hajlékony legyen. A mágusok számos különbözõ szertartást végeznek. Néha például, az utánzó mágiában, a kívánt eredményt próbálják eljátszani: élő emberek, vagy létezõ tárgyak modelljeit használva fel. A fekete mágia bizonyos műveleteiben viaszfigurával azonosítják a létezõ személyt, amit tűkkel szurkálnak, vagy a tűzbe dobnak. A fekete mágia közvetlenül vagy közvetve démoni erőket kíván bevonni, vagy legalábbis szándékában áll, hogy démoni befolyás alatt cselekedjen. Célja, hogy valakinek vagy valaminek ártson, betegséget, szerencsétlenséget vagy halált okozzon. A fekete mágiával foglalkozók a maguk előnyére akarják a dolgok menetét megváltoztatni, miközben dicsőségre. Fekete mágiának nevezzük ezeket az eljárásokat, mert okkult eszközökkel rossz célokat szeretnének elérni. Bálványimádással állunk szemben, egy olyan hamis kultusszal, ami követőit a sátán szolgáivá teszi. Széles skáláját alkalmazzák az ezoterikus, sátánista rítusoknak. Legmagasabb foka a "fekete mise". A fekete mágia művelői a "hazugság atyjának" befolyása alatt cselekszenek, aki "mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el", gazdagságra és hatalomra törekszenek.