Boszorkányperek, és kivégzések

A boszorkányságot különösen Európában ellenezték. Ha valakit boszorkányság vádjával kaptak el, általában saját magát védte, mert ügyvédeket nem nagyin kaphattak. A vádlottak általában nem vallottak önként, így kínzáshoz folyamodtak. Próbák, szurkálás a stigmák után, amik az érzékelten pontok, amit az ördög adott, vízpróbák, borotválás, izzó vasak, vagy más gépekkel. Az emberek a legcsekélyebb gyanúval jelentették fel egymást, boszorkányság vádjával. Ráadásul előfordult, hogy ezáltal igazságtalanul is haltak meg. Például, aki gyógyfüvekkel vagy italokkal gyógyított, már is vádlott volt, vagy aki értett a jósláshoz, vagy vihar keletkezett azt is rájuk fogták, néha alaptalanul. A kivégzések általában vagy felakasztás, vagy máglyaégetés volt.

 Boszorkány történelmű országok

Francia ország

Francia országban XIII-XVII-ig folyt boszorkányüldözés. Máglyahalál és vagyonelkobzást hoztak létre. Labourd-ban hatszázah haltak meg, Elzászban 134 kivégzés volt. Egy személy, Nicolaus Remigius éltal Lotharingiában 800 személy halt meg. XVII-ben terjed el nagyon, az örögűzés. Akit megszállt, annak teste görcsösen csavarodott, tárgyakat hányt, hang elváltoztatása, tagok különbözése volt jellemző. Az ördögűző papnak segítségére volt Jézus neve, és a szentelt víz, mert a gonosz lelke, nem bírták elviselni. Egy időben az apácákat támadta az ördög. Híresek erről az Orsolya-rendi apácák, ott Madeline de Demanolx kezdete el, és fertőzte meg a többieket. Majd előkerült Urbain Grandier, pap, és őt is megfertőzték. Azzal is vádolták, hogy szövetséget kötött az ördöggel és ezért is kapott hatalmat. De ő is a kínzó kamrában végezte, majd őt is megégették.

Észak –Amerika, Salem

Bostonban és környékén XVII. század végén ijesztő méretű boszorkányüldözés kezdődött. Ennek lelke a két Mather volt, apa és fia, mind a ketten protestáns lelkészek. Cotton Mather kezdte el, azzal, hogy könyvet írt. Erre Salem papja is felfigyelt, ugyanis saját rokonjain mutatkozott a megszállottság. Majd más lányoknál is mutatkozott. A gyanú, egy indián házaspárra terelődött Titubára és Johnra, akik foglalkoztak varázslással. Végül Titubát, és Martha Coryt. Közben elő került egy megszállott, Ann Putnamm. Miatta, és barátnője miatt ártatlanokat is csuktak le, de volt egy pap, akit utáltak, és sikeresen befekítették. Gerorge Burroughs volt a pap. Salemben aki bevallotta, hogy boszorkány, nem ítéltek halálra, aki viszont tagadta, azt kínozták. Néhány múlva Ann és barátnője, visszavonták a vádakat, ekkor viszont ők kerültek gyanúba, ezért átkerültek Andoverba. A lányok által megnevezett, legtöbb embert felakasztották. Majd a kormány megszüntette az eljárásokat, az akasztást, a máglyát. De a foglyokat nem engedték el. A vége az volt, hogy a lelkész ellen fordultak, aki elindította ezt az egészet, az emberek pedig bűnbocsánatért könyörögtek Istennek.

                             Boszorkányszombat

A XVI. Századtól indult ki. Elhagyott utakon, világos éjszakákon férfiak és nők tűntek fel, amint gyalogoltak a jól ismert gyülekező helyek felé. Kihalt ösvényeken a mester várt rájuk. A nők botokat és seprűket hoztak, melyekre gyertyát erősítettek. Amikor a gyűlésre megérkeztek, meglovagolták seprűiket. Ahhoz, hogy seprűre üljenek, kenőcsre volt szükség. Narkotikus olajra, mellyel bekenték magukat, és a varázsvesszőjüket. A szombatot ritkán zavarták meg, nem kívánatos személyek. A Sátán is megjelenek ezen a napon. Amikor eljött a szombat ideje, a boszorkányok viszkettek, és fájdalmat éreztek. A boszorkányok ilyen alkalmakkor félreeső helyre vonultak, padlásra, pincébe, vagy a levegőbe. Bekenték magukat boszorkány kenőccsel, és varázsigét mormoltak. Ilyenkor azt hitték, hogy a boszorkányszombaton vannak. De amikor eljött a reggel, a boszorkányok szétszéledtek.

De még az október 31. –e a Mindenszentek napja is az övéké, ilyenkor démonok és szellemek a földre jönnek.